Okos viccek a szív egészségéről, Viccek minden mennyiségben

Az fMRI felvételeken ekkor a félelemmel, stresszel, elutasítással összefüggő agyterületek aktivitása - egyénenként változó mértékben - megemelkedett. George M. Slavich kutatásvezető és csoportja megállapította, hogy azoknál ugrott meg a legerősebben az agyi aktivitás a visszautasítás hatására, akiknél a korábbi feladat során a legnagyobb mértékben emelkedett a gyulladást jelző biológiai markerek mennyisége.

Bakó András ingatta a fejét. Tulajdonképpen ez volt a végső döfés. Hogy már Bakó András sem segít, aki pedig a képzelet engedékenyebb röptetésére tette fel az életét. És bár lankadó erővel, de Szív Ernő megkérdezte még a szomszédjait, a telepi ház lakóit, elment néhány kocsmába, valljuk meg, igen sok kocsmába ment el, habár ott aztán okos viccek a szív egészségéről megkérdezett mindenkit, látták-e tegnap, és a válasz minden alkalommal bizonytalan volt, talán, igen, vagy mégsem, de inkább nem, egyszóval Szív Ernő végleg és megmásíthatatlanul elvesztette életének egy napját, és Szív Ernő vigasztalan volt, mert úgy érezte, hogy ezzel a semmi eggyel az összes többit, azt a már megtörtént gyönyörű tizenegyezer kétszázhuszonhárom napját vesztette el.

Miért olvas az író?

Az író jobb híján olvas. Az író azért olvas, mert éppen válságban van, unatkozik, fáradt, rossz a kedve, depressziós, szorong, ötletet szeretne lopni, ihletre vágyik, van néhány perc szabadideje két vers, novella, vagy újságcikk megírása között.

Az író pihenésképpen is olvas, lévén az író munkaideje napi huszonnégy óra.

A tanulmányok azt mutatják, hogy naponta átlagosan 19 órát töltünk ülve és fekve, alvás vagy vezetés közben, tévénézésnél vagy az irodai íróasztal előtt pihenve. A jelenleg kialakult helyzet miatt ez a szám csak növekedni fog, valamint az embereknek saját maguk és mások biztonsága érdekében gyorsan kell alkalmazkodnia az otthonmaradás követelményeihez. A jó hír az, hogy a bútorok és a eszközök egyre okosabbak körülöttünk, nekünk csupán meg kell tanulnunk, hogyan is fordíthatjuk őket hasznunkra.

Komolytalan író az, aki nem a nap huszonnégy óráját dolgozza végig. Írónak lenni az egyetlen szakma, amelyben az egész élet szigorú és feloldhatatlan munkaidőből áll, folyamatos robotból, s ezt a nyomasztó és engesztelhetetlen okos viccek a szív egészségéről csak az olvasás képes némiképp enyhíteni, ez az egyetlen írói cselekvés, amely kikapcsolódásként illuzionálja a munkát. Nem véletlen, hogy egyes írók azzal dicsekednek, hogy már nem is olvasnak, hanem csak írnak, és csak írnak, reggeltől estélig írnak, még alvó helyzetben is írnak, ott a kezükben a toll, a másikban a papír, néha a párnát, a dunyhát, vagy a pokrócot róják teli okos viccek a szív egészségéről gyönyörűbb mondatokkal, néha a feleségük, szeretőjük arcára, kezére, vagy hátára írnak verseket, tárcákat, napicikkeket vagy kisregényeket.

Írni és csak írni, írni megállás nélkül, nos ez az íróság csúcsfoka, legeslege, abszolútuma. Ám az az író, aki ezen végső beteljesítéssel dicsekszik, többnyire nem mond igazat. Nagyon keveseknek sikerül végigírni az életet, még ha titokban minden író ezt szeretné, írni evés, csókolózás, sörivás, labdarúgás, politikai szónoklat, fűnézés, vagy éppen szemináriumi felolvasás helyett is.

Az írónak írni kell. Ezért minden idő és minden cselekedet, amit az író írás nélkül tölt el, a mardosó lelkiismeretfurdalás jegyében telik, így az író olvasása sem lehet felszabadult, úgymond építő jellegű. Az író, ha túl hosszan és figyelmetlenül teszi, még bele is betegedhet az olvasásba.

Hasonló tüneteket okoz a túlolvasás, mint a napszúrás, a gyomorrontás, vagy mint a mélységes depresszió. Hányás, émelygés, bőséges verejtékezés, általános rosszullét lesz úrrá ilyenkor az írón, s a gyógyítás egyetlen komoly ellenszere, ha ilyenkor gyorsan, akárha gondolatok nélkül is, de ír valamit.

Nem is fontos, hogy jó legyen, hogy értelmes legyen az a néhány mondat, csak írja le az író. Ha tehát látunk írót buszmegállóban, szabadidőparkban vagy kávéházban elmélyülten jegyzetelni, soha ne zavarjuk meg. Az egészségét igyekszik rendbe hozni.

Az olvasás egyetlen fajtája azonban mégiscsak fénybe vonja, ilyenkor az író maga-magát olvassa, saját drága, felszabadító és gyönyörűséges mondatait.

Ilyenkor az író arca derűs és elégedett, az élet teljességét és nagyszerűségét hirdeti. Az író arca ilyenkor egyszerűen szép, és egészen addig az, amíg fel nem fedezi az első nyomdahibát, amit ő természetesen a korrektúrában kijavított, sőt okos viccek a szív egészségéről többször is felhívta a nyomorult szerkesztő szíves figyelmét. Az író gúnyolódva és epésen olvas. Ilyenkor persze nem maga-magát olvassa. Úgy olvas az író, hogy közben azt mondogatja, ő sokkal jobban megírta volna, sőt meg is írta már jobban a második, vagy a harmadik regényében, ez a probléma ott alaposabban fel van dolgozva, szebben ki van elemezve, és mégis, ez a másik író, ez a senki, ez a tehetségtelen mitugrász kap kitüntetést, ösztöndíjat, miegyebet.

Az író ilyenkor harsányan fel-felkacag, a térdét verdesi, és arcán a gúny összes árnyalata szivárványozik. Az író arca olyan, amikor kortársat olvas, mint valami elvetemült gyilkosé, úgyhogy több év szigorított magánzárkát kapna, csak a tekintetéért. Aztán egyszerre elhalványul az író arca, sápadt lesz, mint a hajnali ablaküveg. Ajkait összeszorítja, és falja, csak falja a sorokat, könnyezni kezd, miközben arra gondol, hogy ő soha nem fog ilyen szépet írni, mint ez a másik író, akinek a regényét, novelláját, versét olvassa, holott pedig, az a másik író, okos viccek a szív egészségéről emennek az írónak a regényét, novelláját, vagy versét olvasva könnyezik néhány száz, vagy ezer kilométerrel arrébb.

Nehéz és bonyolult dolgok ezek.

1. Az újfajta öregedés korszaka elkezdődött
2. Ha egyszerre lennél okos és szép, ebből egyél hetente többször - Dívány
3. Wikipédia:Rossz viccek és egyéb törölt zagyvaságok/Archív11 – Wikipédia
4. A szeretet, a gyengédség, a törődés és a baráti kapcsolat, amit egy kutya jelent, mérsékli a stressz negatív hatásait.
5. 2 fokos magas vérnyomás mekkora a kockázata 3

Némi enyhület akkor mutatkozik okos viccek a szív egészségéről író arcán, amikor halott kolléga művét olvassa. Mert az író is tudja, hogy a halott író a legjobb író, mert az már nem írhat jobbat mint ő, egyfelől, másfelől azt meg lehet haladni, azt le lehet körözni. Ezért az író szereti az összes halott írót. Az író ágyban olvas a legszívesebben.

Az ágyban az ember hamar elálmosodik, elég néhány mondat, s maga az író se jut tovább egy-két lapnál, a mellére ejti a könyvet, nem is ejti, inkább finoman ráengedi, majd pedig halk és diszkrét, avagy hangos és elviselhetetlen horkolásba fog, minekutána a okos viccek a szív egészségéről óvatosan elemeli az író mellére engedett regényt, novellát, vagy verses kötetet, megsimogatja, vagy nem simogatja meg az író kisimult homlokát, és leoltja a kislámpát.

Kivételes eset, amikor az okos viccek a szív egészségéről felesége alszik el hamarabb. Ilyenkor az írót meleg örömérzet tölti el, hogy lám, ő győzött, ő bírta tovább, minekutána azért néhány percen belül ő is igen gyorsan elálmosodik. Ilyenkor az író a könyvet, legyen az bármilyen nagy és vaskos, a párnája alá teszi. Az olvasás metafizikus művelete következik, hiszen a mélységes éjszakában az író agya a párnán keresztül mintegy beszívja a könyv tartalmát, magáévá teszi, tulajdonképpen paraszexuális kapcsolatba kerül a feje alatt pihenő mondatokkal, s így van ez akkor is, ha reggel az író a könyv egyetlen mondatára sem emlékszik.

Az író ilyenkor kerüli a felesége tekintetét és önként megágyaz. Az író gyűlöli a karosszéket. Az író azért gyűlöli a karosszéket, mert a bútoroknak eme nagyszerű és kivételes formájában lehet a legkitartóbban és legelmélyültebben olvasni. Az irodalom számára mellesleg három bútordarab nélkülözhetetlen úgymint a könyvespolc, az íróasztal, valamint a karosszék.

A könyvespolc a gazdagságról és a hiábavalóságról szól, valamint arról, hogy egyszer minden könyvespolc ledől. Azon se szabad csodálkozni, ha egyszer kiderül, hogy a Föld egy adott távolságból könyvespolc alakú.

Az íróasztal státusszimbólum, és finom cigarettafüstben olyan szépen lehet rákönyökölni, hogy az így készült fotográfia fölér az író második legjobb regényével. A karosszék pedig olyan, mint az anyaméh. Van író, aki szeret állva olvasni, otthon is állva olvas, az utcán is, valamint kiváltképp szeret a tengerparton olvasni állva, ráadásul mindezt meztelenül teszi, fújja a szél a testét, hínáros tengervíz nyaldossa a bokáját, ő meg csak olvas, olvas és leég a háta, valamint leég az ülepe is, és másnap valamelyik sörivó kioszk diófája alatt lapozgat képes újságot, vagy filozófiai szemlét, és még mindig áll, mert leülni úgysem tudna.

Összegezésül elmondható tehát, az író a legjobban akkor szolgálja a közt, a kultúrát, a népétnemzetét, valamint szerény maga-magát, ha ír. Ha olvas, némiképp már bűnözik, de e bűn még megbocsátható. Az írónak minden pánikroham ellen, egyéb okos viccek a szív egészségéről súlyos, megbocsáthatatlan vétek.

Voltaképpen ezért köteles minden állampolgár felszólítani az írót, ha az nem ír, illetve nem az írás irányába mutató cselekedetet végez, hogy azonnal lásson munkához.

Nem szabad hagyni, hogy az írót megzavarja a világ. Egy nyomorult fűcsomó, séta az erdőben, folyóparton, kamillás réten már igen nagy, olykor jóvátehetetlen bajokat eredményezhet, amennyiben az író szembesül a valósággal. Mit mondjunk akkor a direktori szócsőről, a pártelőadói székről, a parlamenti padocskáról. A magyar állampolgárnak tehát kötelessége haza, a mondatai közé zavarni az írót.

Végső esetben szelíd erőszak is alkalmazható, hogy menjen, menjen haza a csavargó fattya. Katasztrófa akkor van, ha már nincs Kinek, és nincs hová Haza menni. Én viszem le a szemetet! Szív Ernő a következőképpen mesélte. Vasárnap reggel van, Halottak napja, a halványkék ég alá leng az őszirózsa illata és az ára. Faggyús a temetőrács, a kőputtónak bekormozódik a szárnya. Mondják a rádióban, hogy az egyik szarajevói könyvtárban másfél millió könyv égett el a háború alatt. Egy Horvátországban élő szerb író mesél erről, mondja, hogy magyar könyvek is elpusztultak a lángokban.

Hogyan pusztul el a könyv? Nemde az ő halála is olyan, akár az emberé. Hát nem?! Eszembe jut Vörösmarty is, ez a könyv zsivány göncéből, ez meg szűz pongyolájából készült, s hogy minden könyv egyedi, ismételhetetlen történés, akár az ember.

Másfél millió könyv égett el, világítva, füstölve, a fenébe is, micsoda olvasás az, amikor a tűz olvas. Sándor barátom most költözik Debrecenben, odaállt a könyvespolc elé, aztán oldalazott lassan és számolni kezdett.

Négyezerig számolt, és az igen nagy mennyiség volt. Egy lakásnyi könyv. Jobb elrendezésű panelben, három szobában.

Akkor az a másfél millió elégett könyv háromszázhetven ilyen lakásban férne el. Egy kisebb lakótelep-mennyiség, például.

Ehhez képest Szív Ernőné soha nem viszi le a szemetet.

A gép okosabb lesz mint az ember? Már az, mert semmit sem felejt. Nem képes rá

A könyvnek jelleme van. A mérgező könyv például Umberto Ecónál. Mérgezett lapok, az olvasás természetére apellálva. Megnyalni az ujjat, úgy lapozni. Kriminológiai toposz, máskülönben. A könyv támad is, kiszámíthatatlan és szeszélyes.

Egy nyári este lezuhantak Ilia Miska bácsi könyvei a dolgozószoba nagyfaláról. A polc tiplijei kilazultak, és egyszercsak elengedték az összes súlyt, ritmust, szüzsét, népies és világpolgár fikciót, helyzetképet, elvont és konkrét gondolatot. Miska bácsiék odaát nézték a televíziót. Nem is a hatalmas robaj, az a földrengésszerű attak, amire nem lehet nyomban mozdulni, dehogy. Hanem ami utána hallatszott.

A mélységes csönd utáni lassú puffanások, a lassú utánahullás, hogy még ez is, ez is, és ez is. Vajon ki regényíró, költő hullott le utoljára. Én toll nélkül, ceruza nélkül nem tudok olvasni.

KutyaSzeretet.hu

És még bátran huzigálok a Bibliában is, elvetemült módon, pedig hát az okos viccek a szív egészségéről legfölső könyv, minden más könyv feletti. A szabály az, hogy a Bibliára nem rakhatsz könyvet. És mégis rákerül. Nem tudom. Ha észreveszem, leveszem. A könyv vándorol a polcon és az asztalon, és ha jól csinálja, észrevétlenül csinálja.

Hogy kerül a konyhába, miképpen maradt a mosógépen? Könyvet, mondják, nem szabad összefirkálni. Istenem, dehogynem szabad! A könyv az enyém, a könyv én vagyok. Húzigálok a finom hártyalapokon, a durva fapapíron, a fénylapon is, mert mindez a gondolkodás, a töprengés és főként a figyelem természetéhez tartozik.

Összefirkálni a könyvet, beleírni, kérdőjelet rakni, satírozni, beszélgetni vele. Az egyetemi könyvtár könyvei, például, amibe kedves értelmezési baromságokat irkáltak a bölcsész lányok, és üzengettek is, hogy "Zolikám, a Fáklya mozi előtt leszek, Fellini-előadás, szombaton, és csak neked domborodik a szégyenlőskék kardigán! A tiszta könyv énnekem olyan, mint akivel nem is törődtek igazán.

Szűz az, aki megérdemli. Mert nekem legyen a könyv gyűrött, pecsétes és szamárfüles. Minek a test, ha nem simogatják.

Szív Ernőné sose viszi le a szemetet, és én már nem is próbálkozok, mert úgy lehet, igaza van, mert a negyedikről, lift nélkül, a szemetet lecipelni szánalmas férfikötelesség. A szemetet következésképpen magam viszem le, és amikor lefelé cipelem, nem szeretem annyira Szív Ernőnét, mint amikor megkönnyebbülve visszafelé haladok. Vasárnap van. Halottak napja. Lakó költözik a földszintről. Egész délelőtt pakoltak. A kuka tele van, elhúzom a okos viccek a szív egészségéről és átballagok a másik lépcsőház elé.

Vasárnap délben a konténer természetes állapotban már háromnegyedrészig telt. Már hozzáadnám a miénket, de megakad a mozdulat. Ott állok a kuka fölött, elképedve bámulok a rothadó, bűzös félhomályba és Arany János arcát látom.

János bácsi, édes Istenem. Mondhattam volna így is: "Baszd meg, világ". De ez egyenesen Ottlik Géza hangja lenne, a Budából. Három könyv hever krumplihéj, tejeszacskó, kávézacc és parizerhéj között, félig temetve. Diákkönyvtári könyvek. Puskin: Anyegin - egykori ára 6 Ft. Arany János: Toldi estéje - egykori ára 3 Ft. Kosztolányi Dezső: Édes Anna - egykori ára 9 Ft.

Kikaparom, és felviszem őket. Büdösek és foltosak. Át vannak ázva. Szív Ernőné nézi, forgatja őket. Egy büdös Okos viccek a szív egészségéről, egy büdös Kosztolányit, egy büdös Aranyt. Most akkor mi van. Én nem tudom, mi van. Halottak napja van. Meg élők napja van. Élők napja van. Szív Ernő bosszúja Szív Ernő az asztalánál ült, meghatódva bámult egy papírlapot, és ingatta a fejét.

Szív Ernőné televíziót nézett. Szív Ernőné nem nézett Szív Ernőre, viszont felhangosította a televíziót. Szív Ernő visszaült az asztalához, és sötéten nézett maga elé. Mert egy íróval így bánni nem lehet. Ha például ő, Szív Ernő rossz író lenne - természetesen nem az - akkor se lehetne így bánni vele. Mert egy rossz írót is meg kell hallgatnia a feleségnek, ez a házastárs minimális kötelessége.

Továbbá a feleségnek a felolvasás után még azt is kötelessége kijelenteni, hogy az adott írás gyönyörű volt. Akkor is, ha az nem volt gyönyörű. Ennyi a dilettáns, a rossz, a közepes írónak is jár. Ez a kötelesség benne fészkel a boldogító igenben. Úgyhogy Szív Ernőné érdektelensége bosszúért kiáltott. Szív Ernő tehát bosszút fog állni, és ez a bosszú olyan kifinomult és tökéletes lesz, hogy bármelyik angol reneszánsz tollnok dicsőségére válna.

Szív Ernő szórakozottan fölpillantott a könyvespolcára és meglátta azt a diákkönyvtári Kosztolányit, amit néhány hete mentett ki a házuk előtt álló kukából.

Leemelte Szív Ernő a könyvet, belelapozott és miként a drámai cselszövők teszik egy jelenés végén, nagyon sötéten és nagyon gonoszul elmosolyodott. Köztudomású, hogy a magyar nők nem olvasnak magyar novellákat.

A magyar nő elolvas szív mudra egészsége, színdarabot, és természetesen olvas lírát minden mennyiségben, olykor még politikai publicisztikákkal is lefolytat szépséges küzdelmeket, a novellát azonban nem tűri a természete.

Napi biztatás

A világon kevés dolog különbözik úgy egymástól, mint a női szubsztancia és a novella szerkezete, s hogy miért, ezt megnyugtatóan még senkinek sem sikerült kielemeznie. Talán mert a nő belső mélysége, illetve az életben kijelölt irányultsága nem tűri a villanásnyi novellaidőt.

Szív Ernő arra gondolt, hogy a tökéletes bosszúállások éppenhogy a legnagyobb képtelenségek ingoványaira alapoznak. Szív Ernőnének volt jónéhány önálló studiuma Kosztolányi románepikájából, a novelláiból azonban könyörtelen szekundát kapott volna. És Szív Ernő erre épített. Szív Ernőné másnap úgy ment el dolgozni, hogy nem sejtette, táskájában viszi egy Kosztolányi Dezső nevű magyar író válogatott novelláit, melyek között jónéhány Esti Kornél-történet is szerepel.

Minden a tervek szerint alakult. Aznap este Szív Ernő elégedetten konstatálta, hogy Szív Ernőné elmélyülten olvas, hogy valósággal falja a sorokat, néha fölkacag lapozás közben, vagy a térdére ejti a könyvet és csak mereng, álmodozik, miközben fájdalmas és lírai vonás játszik az ajkain.

A következő este Szív Ernőné magához hívta Szív Ernőt. Mindazonáltal Szív Ernő nem volt egészen nyugodt. Minden a tervek szerint alakult, valami mégsem volt rendben. Elalvás előtt Szív Ernőné még kacagva mesélte el, hogyan járt Esti Kornél a bolgár kalauzzal, s bár Szív Ernő félálomban azt motyogta, hogy a történetet ismeri, Szív Ernőné ragaszkodott ahhoz, hogy ő is elmesélhesse. A következő este Szív Ernőné előbb Mogyoróssy Pali szívszorító történetét mesélte el, aztán belekezdett a Suhajda kisgyerek halálába, de ezt már Szív Ernő nem engedte.

Ezen egy kicsit összevesztek, aminek okos viccek a szív egészségéről vége az lett, hogy Szív Okos viccek a szív egészségéről fogta a könyvet és kivonult a konyhába, és direkt hangosan lapozgatott, hogy a halálosan kimerült Szív Ernő, aki pedig végigírta, végigjegyzetelte és végiggondolkodta az egész napot, ne tudjon elaludni.

Szív Ernő hajnalban kelt. Egészen olyan volt az arca, mint aki bűnre készül. Puffadt, antipatikus, és rettenetesen elszánt. S valóban. A hajnal szürkületében, cirka azokban a pillanatokban, amikor kint üvölteni kezdenek a kismadarak és a gyári dudák, az elvetemült Szív Ernő kilopta a Kosztolányi Dezső nevű magyar író novellás kötetét Szív Ernőné bőrtáskájából.

Szív Ernő ezután az összes Kosztolányi könyvet eldugta, ami a lakásban előfordult, de még a nyelvészeti tárgyúakat is. Nem árt tudni, hogy a tűz, ha nemes fára szoktatják elébb, végül a kerítésléccel is beéri.

Este Szív Ernőné zavartan téblábolt a lakásban. Bekapcsolta televíziót. Aztán kikapcsolta. Megállt a könyvespolc előtt. Visszaült az ágyra. Egy inkább úgy éreztem, hogy az online kapcsolat hiánya miatt az élet is elszivárog belőle. Megoldásul csak neki engedélyeztem, hogy a telefonját kapcsolja be, de szigorúan repülő üzemmódban ott lehet mellette. Bár így sem használhatta a Netet, de valamilyen szinten megnyugodott és immár be tudta fejezni az aktuális nagydolgozatot. Egyre gyakoribb az is, hogy valaki elég rosszul kezdi érezni magát csupán attól, hogy lemerül a telefonja és nem tudja azonnal utántölteni.

A hallgatóságomban lévő lányokat évesek! Itt nem modellekről beszélünk, hanem egyszerű középiskolásokról! Gondoljunk itt arra, hogy egy rosszul sikerült Tinder-fotó mennyit ronthat az önértékelésen? A celebeknél nagyon komoly értéket képvisel a megfelelő online közösségi megjelenés, illetve tevékenység. Egy jó Facebook- Instagram- illetve Twitter-profil kialakítása akár milliókba is kerülhet, de helyes kialakítás és gyakori frissítés után sokkal többet jövedelmezhet.

• Az Apple még ban, a Series 4-ben szerelte fel EKG funkcióval is az Apple Watch-ot, hogy így növelje tovább az óra egészségügyi és fitnesz kiegészítői mivoltát és azóta sokakon segített, de ez az első nyilvános eset, hogy ez itthon is bejött.
• Tourette-szindróma: jóval több, mint egy egyszerű vicc Tourette-szindróma: jóval több, mint egy egyszerű vicc
• Alacsonyabb vérnyomás hipertónia
• Ezt a cikket nem az Index szerkesztősége készítette.
• VAOL - Magyarországra is jön a vérnyomásmérés és EKG a kütyübe
• 5 érv, hogy a nevetés a legjobb gyógyír - Blikk

Már a magyar hírességek is komoly összeget költenek a megfelelő közösségi média felületeikre és azok reklámjára. Gondoljunk itt csak arra, hogy mekkora értékkel bír pl. Ehhez persze elengedhetetlen a tökéletesre csiszolt megjelenés, a tucatnyi megfelelő szűrő alkalmazása és a csaknem kész fotót is sok órás munkával kell manipulálni. Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi.

E novelláknak éppily fontos tartozékuk a címe. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást.

Name already in use

Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt.

Inczeffy Patika

Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után!

Ott az autó: négy okos viccek a szív egészségéről a levegőben, mintha egy kutya a hasát akarná megvakargatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát.

Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában: Bent egy dülöngélő vendég - fejjel aláfelé - elhozza sörét a söntésből.

A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze!

Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt.

Előnyük, hogy az ember időt spórol velük; mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám ha foglaltat jelez jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces Novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve.

Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az okos viccek a szív egészségéről meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak.

Az özvegy sír, jajonganak az árvák Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont - kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása.

De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót - megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak.

Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.

A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött. Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.

Köszöni, jól, mondta Hajduskáné. Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr. Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott. Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni. Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné. Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult.

Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit. Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet. Itt a beszélgetés elakadt. Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony. Nincs semmi különös, mondták neki. Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső. Nem számít, mondta, Hajduskáné.

Ő direkt szereti az esőt. Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike. Ő okos viccek a szív egészségéről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné. Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből. Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.

Most hosszabb szünet állt be a társalgásban. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól. A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.

MI EZ? Cserébe megígérték, hogy szépítés nélkül elmondanak mindent, olvasóinktól szíves útbaigazítást remélve. Öröklött telkükön, a volt es okos viccek a szív egészségéről mely most már Rivalda utcahosszú évek keserves kínlódásával fölépítették négyszobás családi házukat, ahová tavaly Kisasszony napján ennek különben nincs jelentősége be is költöztek.

Egy szuterénlakásból jöttek, mely kissé nyirkos volt ugyan, de nekik mégse volt bajuk soha. A Rivalda utca viszont zöldövezet, házuk déli fekvésű, csupa nap. Mégis, alighogy kicsomagoltak, elkezdett viszketni a bőrük. Pánikroham jelei első öröm lázában rá se hederítettek. Végre megvolt mindenük. Házuk, bojlerük, tévéjük, szőnyegporolójuk és még sok egyebük, aminek felsorolására nincs helyünk.

Hát akkor mi ez? Azt mondták egymásnak, idegkimerültség, ami hihetően is hangzott, hiszen ezt a házat valóban vérrel-verejtékkel építették. Maga J. Nagyokat csap a falra, akár van rajta légy, akár nincs. Leányukat, aki mást szeretett, hozzáadták egy vidéki állatorvos fiához, mert az új rokonok szép összeggel kisegítették őket. Egyetlen fiuk orvosnak kívánkozott. De épp így állt a kérdés: tetőácsolás vagy orvosi diploma?

Szegény fiú azóta meghasonlásban él, szüntelenül hunyorog, pedig semmiféle húsfélét nem eszik, az állati termékek közül csak ömlesztett sajtot, tejet. És őrajta hatalmasodott el leghamarább a viszketés!

Két hónapig bejárt a bőrgyógyászati klinikára, de semmiféle kezelés nem használt neki.